Péntek, hétvége

2007 január 12. | Szerző: tyúkanyó2 |

Ha ide jönnének, szerintem egész nap nem tudnánk érdemben dolgozni. Egy párat már végigcsináltam, akkor legalábbis ez volt a tapasztalatom.

Tulajdonképpen így is felbojdult egy kicsit a cég. Az irodákban majd’ mindenki papirokat keres. Számlát, teljesítésigazolásokat, fuvarleveleket stb. Persze pénzügyes révén nálam fut össze az egész. Van programom….

——————————–

Otthon minden szép és jó. Exem valamennyire lenyugodott. Kértem tőle, hogy hozza el a szüleitől a gyerekek kinőtt ruháit (oda vittünk két zsákkal, mert félreraktuk, de nálunk nem fért), elvinném a tesóméknak. /Náluk most 11 hónapos a kicsilány./ És csodák csodája: elhozta! És mégcsak nem is morgott érte! És teljesen normálisan fogadta a kérésemet! Igaz, telefonon kértem, s azért amikor meghozta, akkor felvette a smirgli stílust, de legalább megjegyzéseket nem tett. Mindent tudni kell értékelni.

Na meg más fejlemény is van. Amikor tavaly az exemmel elköltöztünk aputól, apu nagyon rossznéven vette, hogy nem szakítottam exszel, inkább költöztem. Akkor lecserélte a zárat (mármint apu a saját kéglijén). Azóta csak kapukulcsom volt. Sosem tudtam bemenni még a saját levelezésemért sem. Na szóval most adott kulcsot az új zárhoz. Szerintem mostmár látja, hogy a szakításom végleges, megnyugodott. Talán egyszer még újra kibékülünk úgy igazán. Tavaly nagyon magamra haragítottam.

Holnap megyek a bratyómékhoz a lányaimmal. Alig várják. Babázni akarnak. Igazság szerint alig van pénzem, meg annyi mindent kellene otthon is még csinálni, de hiányoznak a családi kapcsolatok. Most autózok 300 km-t oda-vissza, elköltök kb. 10-15 ezer forintot. De ez is kell néha. Kell a lelkünknek. Nekem is, a gyereknek is. A többit meg intézi a Fennvaló. Végülis eddig is mindig úgy alakult, hogy megoldódtak a problémák.