Munkahelyemen már hónapok óta kerestek egy franciául beszélő pénzügyes kolléganőt. A helyemre. (Én meg egy jó barátnőm helyén vagyok, mert ő egyáltalán nem merte használni az angolját. Pedig szerintem legalább annyit tudott, mint én.) December elsejével kezdett az új lány. Pedagógus végzettsége van. Igyekszik szegény, de nagyon látszik, hogy nincs semmi gyakorlata. Itt ennél a cégnél meg olyan és annyi a feladat, hogy két embert is elbírna. Két gyakorlott embert. Most meg őt egyedül akarják erre a munkakörre. Bele fog fulladni. Egyébként sem értem, miért a nyelv az elsődleges. Angolul egész jól elgagyarászok a főnökömmel. A szakmai rész meg… Tizenöt éve vagyok a pályán. És még egy helyről sem azért jöttem el, mert ki akartak rúgni.
Tulajdonképpen nem csodálkozom, mert manapság már mindenhol két három nyelv ismeretét kérik egy könyvelőtől. Mégis rosszul esik. Főleg azért, mert előre látom, hogy rossz döntést hoztak a saját szempontjaik szerint is. Nekik sem lesz jó. Nem telik el két hónap, és kiderülnek a szakmai hiányosságok. Nekem pedig már megint új állás után kell nézni.
Ez még hiányzott az életemből.