BÚÉK!

2007 január 2. | Szerző: tyúkanyó2 |

Eltelt ez a pár nap. Rövid volt. Pénteken randizott a nagylányom az exem lányával. A Keletinél találkoztak. Úgy volt, hogy a lányom bemegy odáig. (Pest mellett élünk mi is, meg az exem lánya is, csak Pesttől kicsit más-más irányban.) Csütörtök este elkezdtem magyarázni, hogy merre menjen, mikor induljon. Először elborzadt, hogy 1-1,5 órát BKV-zhat. Aztán rájött, hogy megint korán kell kelnie…. Naná, hogy én vittem be. De így legalább elintéztem még egy-két dolgot a városban.

Találkoztunk délelőtt a Keletinél. Persze a kesebbik lányom odáig volt meg vissza, mert már hetek óta nem látták egymást. Úgy volt, hogy a nagyok elmennek pizzázni és trécselni egyet, aztán mindenki megy haza. Így beszélték meg chaten. Aztán én kitaláltam, hogy igazán átjöhetne hozzánk a pizza után, aztán este hazaviszem. Senkinek nem volt ellenvetése, úgyhogy ennél maradtunk. A délutánt végig társasjátékozták a lányok. Rövid volt, de a kicsilányom még két nap múlva is azt emlegette, hogy milyen jó volt.

Szombaton rokonlátogatáson voltunk, az unokanővéreméknél. Nagyon jól éreztünk magunkat. Nagyon szeretem őket. (Úgy érzem, ez kölcsönös.) Mostani élethelyzetemben viszont hatványozottan jól esik minden jó szó, emberi gesztus. Az ott töltött nap alatt újabb lelkierőt, békességet gyűjtöttem magamnak. Ismét megtapasztalhattam, hogy nem vagyok egyedül.

A szilveszter…

Hááát…! Ezek az idei ünnepek valahogy nem úgy alakultak, de azért én még nem vagyok hajlandó kiakadni. Én igenis jól érzem magam, még akkor is, ha ezúttal nem tudtam hajnalig bulizni.

Már a délután gyanús volt. Elkezdtem volna végre a sütögetést, de a kicsi lányom rettentő nyűgös volt. Amúgy is eléggé központi szereplő a családban már koránál fogva is (5 éves), de ezúttal túltett a szokásos műsoron. Este már világossá vált, hogy megint fel kell adnom az aznapi terveimet. Sebaj, csak a családi béke meglegyen! Játszottunk Gazdálkodj okosan-t, aztán a kislányom egyszercsak kidőlt. Álmos, éhes, fáradt lett egyik pillanatról a másikra, és egyre jobban köhögött. Vacsora után eldőlt, mint egy zsák liszt, de aludni nem tudott az állandó köhögés miatt. Az éjszaka folyamán a vacsora, valamint a délutántól estig elfogyasztott tea visszaköszönt. Kb. éjjel 11 körül végre elaludt. Éjfél előtt pár perccel tüzijáték és petárda robbanásokra ébredtünk. Ismét köhögés, ismét rosszullét. Meggyőztem magam, hogy csak a gyógyszertár lehet a megoldás, de elindulni nem mertem a sok robbanás közepette. Egy óra körül csitult a csatazaj. Kicsilányt felöltöztettem, elmentünk a legközelebbi ügyeletes gyógyszertárhoz. ( 26 km oda-vissza.) Persze út közben elaludt, s mivel ült, ezért nem is nagyon köhögött. Mire hazaértünk, már sajnáltam kivenni a gyerekülésből. A vége persze mégis a jó meleg ágy lett. Reggelig még én is aludtam úgy 2 órát. Aztán felkeltem, s befejeztem az egyik sütit.

Éjfél helyett az újévi ebéd után koccintottam a lányaimmal. Persze, alkohol mentessel. Belőlünk sem fog megélni a szeszipar…

Hát ez volt az én nagy szilveszteri bulim.