Az első karácsony

2006 december 28. | Szerző: tyúkanyó2 |

Pénteken, 22.-én már nem dolgoztam. Szünet volt a kicsi lányomnak az oviban, meg, amúgy is el voltam úszva az előkészületekkel. Úgy gondoltam, pénteken csillárt szerelek a konyhában és a nappaliban, felfúrom a képeket, befejezem a pakolászást. Na és még a nagylányom ajándékának beszerzése. Szombatra terveztem a sütést, a főzés előkészületeit, (pl. töltöttkáposzta bekészítése, hogy reggel főzhessem,) aztán vasárnap az utolsó simítások.

Péntek reggel felkeltünk 9 körül. – Hét órakor szerettem volna.- A torkomon alig jött ki hang. Közben rájöttem, hogy aznapra van már csak gyógyszerem az asztmámra. Gyorsan nekiláttam megkeresni a tüdőgyógyász szakvéleményét, mert azzal a körzeti orvos is felírhatja. Nem találtam. (Azóta sem.) Akkor főztem teát és nyűglődtem még egy órát. Alig álltam a lábamon. Kb. 11 körül elmentünk bevásárolni. A pár órás távollét, a bevásárlóközpontban lévő tömeg, meg a megfázásom elég jó elegyet alkottak. Mire hazaértünk totál kikészültem. Tea és ágyon gubbasztás következett. Aztán nagylányomat elvittem édesapjához, mert újabban későig dolgozik, nem tud érte jönni. Én meg nem engedem a 13 éves lányomat este a sötétben egyedül kóricálni. (Lehet, hogy túl aggódom magam, de én már csak ilyen vagyok…..) Mindezek után otthon bezuhantam az ágyba.

23.-án reggel (?!!) arra ébredtem, hogy talán rosszabbul vagyok, mint előző nap. Dél volt, mire nagyjából magamhoz tértem némi gyógyszer és kb. másfél liter citromos tea után. A fejem zúgott, a nagylánynak pedig még nem volt meg az ajándékja. Kocsiba ültem, elindultunk a kicsivel. Bejártuk a fél várost,  elautóztam egy heti benzin adagomat. Nem találtam sehol azt, amit akartam. Egy dekupázsolható füzetet kergettem, naplónak való füzetet szerettem volna gyártani belőle némi díszítéssel. Sehol sem volt. Kb. 5 óra volt, mire kigyúlt a szikra az elmémben, hogy az előzőt Kispesten vettem, Wekerlén. Nosza, újra kocsiba ültünk, rohanás tovább az Árkádból a XIX. kerületbe. Persze nem volt nyitva. Kár volt úgy sietni, mert már du. 1-kor bezárt. Ekkor úgy döntöttem, másnap megpróbálom még nálunk, a piacon. Így mentünk haza, este fél hétkor.

Hogy mire jutottam végül a szépen eltervezett napirandemmel, meg a készülődéssel?

Nos, 24.-én reggel ismét fej- és torokfájással, rekedten, belső lázzal ébredtem. (Tudniillik én már kb. 10 éve nem lázasodom be. De mellette belül úgy égek, meg reszketek, hogy lábra is alig tudok állni. De ez egy másik történet.)

A karácsony sütemény, épkézláb ennivaló és ünnepi rend nélkül köszöntött ránk. A csillárokat lecseréltem, többé-kevésbé összeraktam a lakást, és lepirítottam egy kis csirkemájat, mert arra még volt erőm. Egész este lelkiismeretfurdalásom volt, mert nem készültem el.

Mégis, ez a karácsony volt az utóbbi néhány év leg meghittebb karácsonya számomra. A gyerekeim örültek. Pedig a nagylányom csak ígéretet kapott ajándékba. Ígéretet arra, hogy ünnepek után újra nekilátok keresni olyan füzetet, amilyent szeretne.

Karácsony első napján a lányaim elmentek édesapjukhoz. Egyedül töltöttem az utóbbi napokat. Volt időm lábadozni.  Végre elkészült a töltöttkáposzta is. 🙂  

Ma hazajönnek. Holnap együtt fogunk sütit sütni szilveszterre.