L’amour
2008 október 28. | Szerző: tyúkanyó2
Az exem becsajozott. Én hagytam ott, mert már pokol volt az élet együtt, s mégis ő lépett hamarabb túl ezen.
Na….. Nem gondoltam volna, de azt hiszem, padlót fogtam. Nem tudom, hogy miért, meg hogy még ezek után is stb, mert nem tudok magyarázatot adni. Talán, mert nagyon szerettem. Még most is fáj, hogy így lett vége.
A történet lényege: a hölgy végzettsége szerint tanító néni, de már nem tanít. A falu műv.házának egyik igazgató helyettese. Verseket ír, fontos ember. Csinos. És szép. Én meg kiakadtam. Hogy miért? A fene tudja…! Úgy érzem, hogy nem vagyok annyi, mint ő. És rohadtul fáj. Aztán eszembe jut, hogy exem előtt (i.e.) én is 15 kilóval könnyebb voltam, sőt, szép…. Vezető beosztásban dolgoztam, szerettek, megbecsültek. És nem értem, hogy mitől változott meg minden. Illetve értem, de fáj, hogy nem tudok kilépni a posványból….. Szerintem sokan pontosan tudják, miről beszélek.
Lezártam egy kapcsolatot, mert már inkább egy pszicho-horrorra hasonlított, mint szerelmi regényre. Állandó terror, rettegés. Két év telt el, s még mindig nem tudok felállni, továbblépni.
Van egy-két levélváltás, pár találka, aztán semmi. Pedig ott legbelül nagyon szeretném, ha valaki törődne velem, ha szeretni tudna. Felépítettem a bástyáimat, s most nem tudom lerombolni….
Vannak jó időszakaim, de valahogy mégsem az igazi. Olyan, mintha egy mocsaras útvesztőben menekülnék.
Na, most jött el a pillanat, hogy foglalkozzam magammal. Ideje lesz. Le kell számolnom az önértékelési zavaraimmal.
Harcok
2008 február 6. | Szerző: tyúkanyó2
Amikor külön mentem exemtől, kb 2 millióval nyúlt le. Hogy hogyan? Hát, roppant egyszerű: együttélésünk alatt az én pénztárcám volt a családi kassza. Ha az totálisan kifogyott, akkor talán volt hajlandó adni valamennyit. Azzal a feltétellel, hogy részletesen beszámolok az elköltéséről. Mit és mennyiért vettem, és főleg miért. A saját jövedelmét a bankszámlája őrizte. Ha érdeklődtem felőle, “magunknak spórolok, drágám!”- volt a válasz. Különváláskor élettársak között a bevitt jövedelem arányában oszlik minden. Nekem az együtt töltött évek alatt szinte soha nem volt korrekt, teljes bérrel bejelentett állásom. Neki végig. Ugyanakkor közel ugyanannyit vittünk haza, 2-3 % eltéréssel. Hol én kerestem jobban, hol ő. Nos, a különváláskor megkaphattam volna a spórolt pénz felét, ha lerovom a vitatott összeg 5-10 %-át a tisztelt bíróságnak, valamint igazolni tudom, hogy a felhalmozott összeghez mindketten egyenlő arányban járultunk hozzá. – Fentiek tükrében neki sem fogtam a pernek.
A gyermektartást viszont kértem. Ma végre pontot is tettünk az ügy végére, de még mindig felfoghatatlan számomra, hogy ez az ember valaha életem értelme volt. Több, mint kétszázötvenezret visz haza havonta tisztán, s a saját gyereke kapcsán ötezer forintokon problémázik. Eltűnődöm: vajon ugyanaz az ember-e? Mitől lett ennyire más? Hogy tud egy embert a kezébe került csekélyke hatalom ennyire megváltoztatni? Miért hangoztatja valaki, hogy családcentrikus, ha egy éveben kétszer nincs ideje leülni a gyerekeivel játszani? Miért fontosabb mindennél a PÉNZ? Miért?! Arról már nem is beszélve, hogy mi jogosítja fel arra, hogy élete párját ütlegelje?
Engem raktak össze fordítva? Vagy ennyire álomvilágban élnék?
Barátnőim mondják, miért nem keresek egy normális embert magam mellé?
Hát, talán megingott a hitem. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy találnék magam mellé egy normális embert. Komoly fenntartásaim vannak. Mondhatnám, óvatos duhaj vagyok. Az ember lánya így negyven felé bohácnak öreg. Én meg két hétben, egy éjszakában nem tudok gondolkodni. Ez van.
De az élet megy tovább. Holnap is meg kell vívnunk a magunk harcait.
Újra itt
2008 február 4. | Szerző: tyúkanyó2
Azóta gyerekeim megkezdték az iskolát. Mindkettő az általa kiválasztottat. A kicsinek tündéri tanítónénije van, a nagy is elégedett a sulijával. Jó osztályközösség, szerethető iskola. Ezek talán nem is alakulhattak volna jobban.
Munkahelyemen megint zárási időszak van. Csak most nekem kell zárni a 15-20 cég könyvelését. Élmény. Aki nem csinálta, ne is akarja megtudni…!
Amúgy egész jól alakulnak a dolgaim. Leszámítva azt, hogy a legkevesebb időm önmagamra és a gyerekeimre marad. Nem tudom, meddig lehet ezt a szakmát így űzni. Érzem, hogy szép lassan kikészülök. Ma itthon maradtam, mert nem éreztem jól magam. Pontosabban elkaphattam azt a drága rotavírust. (Ha jól írom.) Minden bajom van.
Exemmel a héten még lesz egy bírósági menet, mert nem akar 20 %-ot adni gyerektartásra. Remélem, az utolsó, s remélem számunkra kedvező döntés születik. Nem tudom mi lesz, de kötelességem végigcsinálni. A gyerekeim miatt is. Nem műkörmöshöz hordom, ezt ő is nagyon jól tudja. De mégis úgy kezel, mintha valami plázacica volnék. Megsértettem a hiúságát, mert ott mertem hagyni a történtek után. Mindegy.
Most ennyi. Hoztam haza munkát még szombaton amit még meg is kellene csinálnom.
Új munkahely
2007 február 12. | Szerző: tyúkanyó2
Immár két hete lassan, hogy az új munkahelyen vagyok. Könyvelőiroda. Most még könnyű helyzetben vagyok, mert a tavalyi évet még az a kolléganő zárja a cégeknek, aki eddig könyvelte őket. Így nekem csak az idei anyagok vannak.
A két hét alatt már kiderült, hogy a nagylányom elég pontot gyűjtött a felvételin, úgyhogy az első helyen megjelölt iskolába, az óhajtott tagozatra is várhatóan bekerül. Holnap megyek a kicsivel iskolaérettségi vizsgálatra. Kíváncsi vagyok, mit produkál, mert azért a teljesítményén még néha megmutatkozik a különválás okozta lelki hullámzás.
Tegnap este elmentem szórólapozni. Kiragasztgattam a telek hirdetését. Abban reménykedem, ez talán meglendíti az érdeklődést. Nagyon jó volna, mert ha sikerül eladni végre, akkor lesz elég önerőm egy saját lakásra. Az meg azért mégiscsak más, mint az albérlet…. Két gyerekkel….
Újra itt
2007 január 31. | Szerző: tyúkanyó2
Ma vagyok ennél a cégnél utoljára. Rengeteg dolgot kellett átadnom az új kolléganőnek, e miatt nem voltam a blogon már két hete.
Közben a nagylányom megírta a központi felvételit. Ha jól számoltuk, akkor a várható eredménye alapján felveszik az első helyen megjelölt iskolába. Nagyon örülnénk neki. Kicsi lányomat is úgy néz ki, hogy felveszik abba a suliba, ahova menni szeretnénk. (Nem a körzeti iskola.) Exemmel közös telkünkre végre volna vevő. Sajna nem akar annyit adni, mint amennyi nekünk az alsó határ volna ahhoz, hogy ne bukjunk rajta. Így exem nem akar belemenni. Nekem már tul.képpen még ez az ár is elfogadható lenne, mert az albérletből önerő nélkül sosem fogok szabadulni….. Így meg benne fekszik a pénzem a telekben. Most feltettem a netre. Hátha lesz egy kis mozgás.
Holnap már kezdek is az új munkahelyen. Nem tudom, megint mikor fogok tudni írni ide. Mindenesetre majd jelentkezem.
Ami még kimaradt
2007 január 19. | Szerző: tyúkanyó2
Majd’ elfelejtettem!
Természetesen voltunk a bátyáméknál. A négy lány (bratyóm két kislánya meg az enyéim) a padlón játszott egész nap. Nem nagyon zavarta a 14 évest sem a 8 illetve 13 év korkülönbség….
Aztán vasárnap elmentünk az unokatesómékhoz is. Ott is kijátszották magukat.
Kezdem újra felépíteni azokat a kapcsolatokat, amit az elmúlt 10 év alatt kénytelen-kelletlen elhanyagoltam.
Egy hét margójára
2007 január 19. | Szerző: tyúkanyó2
Úgy tűnik, ezzel a bloggal is úgy lesz, mint a naplóírásommal. Nagy lelkesedéssel kezdem, aztán el-elmaradozom vele.
A hét eseményei:
Hétfőn délután voltam állásinterjún. Kedden visszatelefonáltak. Felvettek!
Kedden munka, jóformán öt perc szünet nélkül.
Szerda-csütörtök: otthon voltam. Végre felfúrtam a fürdőszobában a polcot, letakarítottam a nappaliban a radiátorokat, matekoztam meg magyaroztam a nyolcadikos lányommal.
Éjjel alig aludtam a vihar miatt. Mire elaludtam volna átjött a kicsilányom. Felébredt a szél zúgásától. Hajnali kettőtől fél ötig ott reszketett az ágyban mellettem. Ma újra itt. Reggel óta meg sem álltunk a kolléganővel. Rengeteg a munka, ráadásul ma átköltöztettek egyik irodából a másikba. Tiszta bolondokháza….
Most van egy kis szusszanásnyi idő, neteztem. Idáig, mert most újra búcsúzom.
Talán hétfőn folyt köv.
Péntek, hétvége
2007 január 12. | Szerző: tyúkanyó2
Ha ide jönnének, szerintem egész nap nem tudnánk érdemben dolgozni. Egy párat már végigcsináltam, akkor legalábbis ez volt a tapasztalatom.
Tulajdonképpen így is felbojdult egy kicsit a cég. Az irodákban majd’ mindenki papirokat keres. Számlát, teljesítésigazolásokat, fuvarleveleket stb. Persze pénzügyes révén nálam fut össze az egész. Van programom….
——————————–
Otthon minden szép és jó. Exem valamennyire lenyugodott. Kértem tőle, hogy hozza el a szüleitől a gyerekek kinőtt ruháit (oda vittünk két zsákkal, mert félreraktuk, de nálunk nem fért), elvinném a tesóméknak. /Náluk most 11 hónapos a kicsilány./ És csodák csodája: elhozta! És mégcsak nem is morgott érte! És teljesen normálisan fogadta a kérésemet! Igaz, telefonon kértem, s azért amikor meghozta, akkor felvette a smirgli stílust, de legalább megjegyzéseket nem tett. Mindent tudni kell értékelni.
Na meg más fejlemény is van. Amikor tavaly az exemmel elköltöztünk aputól, apu nagyon rossznéven vette, hogy nem szakítottam exszel, inkább költöztem. Akkor lecserélte a zárat (mármint apu a saját kéglijén). Azóta csak kapukulcsom volt. Sosem tudtam bemenni még a saját levelezésemért sem. Na szóval most adott kulcsot az új zárhoz. Szerintem mostmár látja, hogy a szakításom végleges, megnyugodott. Talán egyszer még újra kibékülünk úgy igazán. Tavaly nagyon magamra haragítottam.
Holnap megyek a bratyómékhoz a lányaimmal. Alig várják. Babázni akarnak. Igazság szerint alig van pénzem, meg annyi mindent kellene otthon is még csinálni, de hiányoznak a családi kapcsolatok. Most autózok 300 km-t oda-vissza, elköltök kb. 10-15 ezer forintot. De ez is kell néha. Kell a lelkünknek. Nekem is, a gyereknek is. A többit meg intézi a Fennvaló. Végülis eddig is mindig úgy alakult, hogy megoldódtak a problémák.
Szerda
2007 január 10. | Szerző: tyúkanyó2
Kezdődött azzal, hogy gyermekeim természetesen nem akartak felkelni reggel. Nagyjából fél órával indultunk később, mint szerettem volna. Ezek után bejövök, itt meg a kolléganőm keveri a sz..t. A titkárnő azzal fogad, hogy állítólag valaki bemószerolta a főnöknél az új lányt. Nem tudok-e valamit erről. Elmegyek a kolléganőhöz, megkérdezem, hogy mi a helyzet, erre ő kiakad, mert nem is mószerolt senki senkit, csak én keverem itt a dolgokoat. Közben mintegy mellékesen megtudom, hogy neki mondott egy olyat a főnök, hogy ne legyenek álmatlan éjszakái. Márpedig azt csakis tőlünk hallhatta meg, hogy ő nem tud aludni, mióta itt dolgozik. Mondja Ő. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Eljöttem, magamra csuktam az ajtót. Legszívesebben hazamennék.
Tegnap egyébként bement a főnökhöz, elmondta egy részét a problémáinak. A valós helyzetet nem merte elmondani. Gondolom, szüksége van az állásra. Aztán én is bementem, megkérdeztem, jöjjek-e még a héten, mivel heti két alkalomról volt szó. Ez pedig már hétfőn, kedden megvolt. Arra jutottunk, hogy jöjjek a héten minden nap. Ez roppant pozitív a pénztárcámnak. Remélem, elcsitul ez a ma reggeli vihar a cégnél. Mert így nem sok kedvem lenne bejárni.
Hát még léteznek a blogjaim?! :)
2012 március 20. | Szerző: tyúkanyó2
Örömmel vettem tudomásul, hogy rég elfeledett írásaim még fellelhetőek itt.Valaki ráküldött egy spamet kommentként, így legalább jött egy emlékeztető mail. 🙂
Annyi minden történt az elmúlt években, hogy szinte le sem tudnám írni. Egyszerűbb talán a jelennel folytatni. Több mint egy évvel ezelőtt megismertem valakit a neten. Most már talán elmondhatom, hogy esélyesek vagyunk egy hosszú távú kapcsolatra. (Értsd: lehet, hogy egymás mellett tologatjuk majd a járókeretünket.)
Gyerekeim nőnek: nagyobbik főiskolás, kisebbik gyűri a felső tagozatot. Eddig egészen jól.
Anyagilag sehol sem tartok. Fagynak a tartalékaim, nincs rendszeres jövedelmem…. De ez érdekel kevésbé. Manapság amúgy is elég sokan vannak ezzel így. (Ide most hadd ne tegyek szmájlit, nem annyira víg ez a téma…) Épp ma konstatáltam, hogy NAV inkasszó van a bankszámlámon…. Sírjak? Nem teszem. Ebből is fel fogok állni!
Oldal ajánlása emailben
X